Alexander/Pásztoóra

Bohuslav MARTINŮ a múlt század egyik legjelentősebb cseh zeneszerzője 1890-ben született az Osztrák-Magyar Monarchiában Poličkán. Tanulmányait (1906-13) a prágai konzervatóriumban végezte hegedű és orgona szakon. Ezután (1913-23) a Cseh Filharmonikusok első hegedűse lett. Közben zeneszerzést tanult, és a várható nemzetközi sikerek érdekében az immár függetlenné vált Csehszolvákiából Párizsba (1923-40) költözött. Innen (1940) a németek elől az USA-ba emigrált, ahol zeneszerzést tanított. 1946-ban Martinů visszatérhetett a prágai konzervatóriumba, tanárnak. Ám New Yorkot sem adta fel, sőt élete végén Svájcban még egy hazára lelt. Itt is halt meg Liestalban 1959-ben.

Kora egyik legtermékenyebb zeneszerzője volt. A hagyományos műfajok mellett írt filmzenét, rádió- és tévéoperákat is. Munkásságából számunkra most 16 operája a legfontosabb, közülük kiemelhetjük az elsőt, az 1928-ban Brnoban bemutatott A katona és a táncosnőt. Az első sikert az 1938-ban Prágában színre kerülő Julietta hozta meg számára. Jelentős még az 1953-ban New Yorkban – Gogol komédiája alapján – készült Menyegző című tévé operája.

Kritikusai, kutatói ezt a hatalmas életművet egyenetlennek tartják, ezt igazolja, hogy sok műve merült feledésbe, közülük néhányat be sem mutattak. Ám innen is van feltámadás, ahogy a fesztivál programjára került „Alexander kétszer“ példája is mutatja.

Maurice RAVEL 1875-ben született Ciboure-ban, a Pireneusok vidékén. A párizsi Konzervatóriumban tanult. 1901-ben a Római Díjért versengők között egy második helyet szerzett, ez a siker már elég volt számára, hogy kötöttségeket nem vállalva csak a zeneszerzésnek éljen. Legfeljebb karmesterként segített be egy-egy művének diadalútjába. Párizsban halt meg 1937-ben. Mennyiségben és minőségben egyaránt hatalmas életművet hagyott hátra.

Kutatói mindenekelőtt zenetörténeti jelentőségét hangsúlyozzák. Debussy mellett ő volt legnagyobb hatással a múlt század francia zenéjére. Egy ideig Ravel is Debussy-t követte, de hamarosan a saját útját kezdte járni. A zenéjét minősítő kifejezések között gyakran szerepel a franciás elegancia, a formai tökéletesség igénye és a virtuozitás. Ugyancsak szembetűnő sajátosságai közé tartozik a muzsikájában gyakran érződő népi kolorit. Elsősorban a szülőföldjéről hozott spanyol zenevilág jelenik meg újra és újra műveiben, de az egyik legbravúrosabb zenedarabjának mondott Tzigane például magyaros-cigányosos motívumokkal dolgozik.

Alkati sajátosságaiból következően életművének túlnyomó része hangszeres zene, de maradandót alkotott a zenés színpad számára is. Emblematikus műve, a Bolero például egyaránt szerepel hangverseny pódiumokon és balett színházakban. Talán az azóta halhatatlan remekművé patinásodott Pásztoróra bemutatójának félsikere miatt ezzel a műfajjal keveset foglalkozott. Következő operáján (A gyermek és a varázslat) sok éven át dolgozott, élete végén pedig belevágott egy Jeanne de Arc-ról szóló opera-oratórium megkomponálásába, de már nem fejezhette be.

A CSELEKMÉNY

1. Alexandre bis /Alexandre kétszer

Az Alexandre kétszer (alcíme szerint Egy ember tragédiája, aki levágta saját szakállát) 1937-ben készült, ám csak jó negyedszázad múlva, szerzője halála után került bemutatásra. Sokféle színpadi hagyományt érhetünk tetten benne, a Così fan tutte-tól A denevérig. Főhőse egy szerelmes férj, Alexandre - aki szakáll nélküli arccal - saját unokatestvérének kiadva magát - udvarol a saját feleségének, hogy próbára tegye annak állhatatosságát. Aztán magába roskadva ünnepelheti diadalát. A többi szereplő, Armande, a szépasszony, az őt hiába ostromló gavallér, Oscar és a fontos szerephez jutó szobalány, Philomène inkább a Denevérből ismerősek.

A mű igazi hangvételét azonban André Wurmser szürrealizmusba hajló szövege határozza meg. A narrátor például egy festett portré. Időnként egybemosódik a vízió és a realitás. A lélektani dráma azonban világos: az asszony felismeri a csapdát, mégis enged az „unokatestvér” csábításának. Más férfi ugyan nem kell neki, de élvezi a megcsalás örömét. Így válik érvényessé a Così-ból ismert tanulság „Ne tedd ki tudatosan feleségedet a kísértésnek, mert az ördög sosem alszik, és nincs kettő három nélkül.”

2. L'Heure Espagnole /A Pásztoróra

Torquemada órásmester minden nap beállítja a város toronyóráját. Távollétét kihasználva felesége, Concepcion ilyenkor fogadja szeretőit. Ezúttal véletlenül ketten is befutottak: Gonzalve, a széplelkű költő, és Don Inigo Gomez, a korosodó, ám dúsgazdag bankár. Ráadásul az asszony nyakán marad az óráját javíttatni hozó öszvérhajcsár, Ramiro is. A leleményes asszony azonban mindent megold. Gavallérjait egy-egy terjedelmes órába bújtatja el egymás elöl, aztán az izmos öszvérhajcsárral cipelteti őket fel a szobájába, majd ismét vissza a műhelybe.

Sajnos a költőt Concepcion helyett saját éneke bűvöli el, a bankár „órája” pedig már lejárt. Ekkor az asszony ráébred, hogy az erős és készséges öszvérhajcsár lenne a legalkalmasabb szerető és végül megkapja, amit akart. Hazatérő férjének olyan vevőként mutatja be a másik két szeretőjét, akik már bele is bújtak a kiszemelt órába. A közönségnek pedig a következő tanulságot vonja le: „Aki szeretőt tart, tartson igazi férfit!”.

FRIEDERIKE MEINEL (Németország) - Philomène / Concepcion (mezzoszoprán)

Nemzetközi énekversenyek és jelentős díjak nyertese. Berlinben és Mannheimben tanult. Fellépett a Bajor Nemzeti Operában, a Kölni Operában, a drezdai Semperoper-ben és a Ravinia Fesztiválon, Chicagóban. Bécsben, a Vienna Festival-on Penthesilea szerepében debütált. Koncertezett a Cseh Filharmonikusokkal, a Bajor Nemzeti Zenekarral, a Gürzenich Orchestra Cologne-nyal és a Berlini Szimfonikus Zenekarral.

BALCZÓ PÉTER (Magyarország) - Oscar / Gonzalve (tenor)

1983-ban született Debrecenben. 7 évesen kezdett el hegedülni. 2006-tól énekel elsősorban lírai szerepeket a Debreceni Csokonai Színházban. 2009 májusában diplomázott a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának magánének szakán. Számos magyar és nemzetközi kurzuson és énekversenyen vett részt.

STANISŁAW KIERNER (Lengyelország) - Alexandre / Ramiro (bariton)

A lengyel operaénekes Dániában debütált Don Alfonsoként a Jonathan Miller rendezte Cosí fan Tutte-ban. Hangszeres (zongora) és énekesi tanulmányait Lodzban végezte, ezt követően pedig a párizsi Nemzeti Felsőfokú Zenei Konzervatóriumban tanult, majd pedig a brüsszeli Erzsébet Zeneművészeti Kollégiumban, Jose Van Dam-tól. Főszerepet énekelt Szymanowski Roger királyá-ban, Penderecki Elveszett paradicsomá-ban, volt Escamillo Bizet Carmen-jében. A 12. Nemzetközi Ada Sari Vocal Art Competition első helyezettje.

Martin WARTH 1962-ben született Karlsruhé-ban, tanulmányait Kölnben és Bécsben végezte. 1991 óta független művész, munkáit ismerjük Wiesbadenből (A rózsalovag), Nürnbergből (Mózes és Áron), Zürichből (Tankréd), dolgozott Spoletóban és Kölnben (A halott város), Münsterben (Szöktetés a szerájból, Don Giovanni), Beat Wyrsch mellett. A Biel Solothurn Színházban Verdi A két Foscari című operáját, Udo Zimmermann Fehér rózsáját, legutóbb pedig Lully (Camille Kerger által fémjelzett) Amadisát vitte színre.

DEBRECZENI Ildikó több mint 22 éve dolgozik szeretett szakmájában. Tíz éve tervezi az Experidance csapatának fellépő ruháit. Budapesti és szolnoki székhelyű cége - 25 fős csapatával - Magyarország több vezető teátrumának, - köztük a Nemzeti, a Víg, a Madách, és az Operettszínháznak - dolgozik. A 2008-as évben ő kivitelezte legnézettebb tévés tehetségkutató versenyünk ruháit, a legnagyobb szakmai áttörést mégis ennek a fesztiválnak felkérése (2007) jelentette számára. Három évig ő készíti a nemzetközi produkció összes jelmezét. Azóta már Németország számos operaházának jelmezkivitelezője, felkérést kapott a Bayreuthi Fesztiváltól, de dolgozik Olaszországban és Norvégiában is.

HARALD SIEGEL a 2003-04-es évad óta karmestere a Theater Biel Solothurn Színháznak. Lipcsében született, tanulmányait is ott folytatta, a Hochschule für Musikban zongora és karmester szakon, valamint a Félix Mendelssohn Bartholdy Színházban. Karmester szakon tanult tovább a Royal Welsh College of Music and Drama iskolában, és részt vett J. Panula, N. Järvi és G. Hurst mesterkurzusain. A 2001-02-es évadban a Junges Leipziger Opernensemble zeneigazgatója lett. Többek közt a Leonce és Léná-t, A sevillai borbély-t, a Jancsi és Juliská-t dirigálta. Számos zenekari koncert karmestere Németországban, Nagy-Britanniában és Svájcban. A Theater Biel Solothurn-ban az Atlantisz császárá-nak, az Orfeusz és Euridiké-nek, a Boccaccio-nak, a Weisse Rose-nak és Lully operájának, az Amadis-nak karmestere.

BAGÓ BERTALAN 1962-ben született. 1982 és 1986 közt járt a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakára. 1986-tól a Nemzeti Színház, 1989-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1990-től a Független Színpad tagja. 1997-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház rendezője, 2000-től főrendezője, 2006-tól művészeti vezetője. 2006-ban rendezi első filmjét Vadászat angolokra címmel. Főbb színházi rendezései: Wedekind: A tavasz ébredése, Brecht: Kurázsi mama, Williams: Az ötödik KÁ, Mrożek: Vatzlav, Dürrenmatt: V. Frank, Schiller: Haramiák, Rostand: Cyrano, Shakespeare: III. Richárd valamint a Hair.

Díjak: Indonéz Nemzetközi Filmfesztivál – Legjobb film (Vadászat angolokra - 2007), Houston - Arany REMI díj, legjobb film (Vadászat angolokra - 2007), Jászai Mari Díj (2002), Országos Kamaraszínházi Fesztivál - Legjobb rendezés díja (Brecht: Kurázsi mama - 2001), Színházbarátok Köre-díja – 2000